Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 2.rész

 Sárkányok Lovagjai

-Azt akarjuk hogy elmenj,de ha vissza jössz nem kíméljük se az éj fúriád sem a te életed. -Mondtam neki.

-De...én...nézd én csak szeretném meg ismerni még jobban a sárkányokat.Eddig oké?

-Nem,nem oké! Nem hagyhatom hogy a tieddé tedd a sárkányokat! -Mondtam hangosan.

-Hajjj.....Thor nevére! Nem-akarom-A-sajátjaimmá tenni a sárkányokat! -Mondta mérgesen az idegen.

-Ez engem nem érdekel! Nézd ha elmész le van tudva a dolog,ez érthető? -Vihar mögém állt.

-Fuuh....legyen,jól van.Te győztél Idegen... -Mondta nyugodtan és kicsit elkeseredve.-Legalább megtudhatom a neved?

-A nevem Vadász. Most meg tűnés! 

-Vadász...egyszer vissza fogok jönni de nem azért hogy az "enyémeim" legyenek az összes sárkány hanem hogy téged és a sárkányokat megismerjem akár csak az apám.-Megfordult és elindult a sárkányával a kijárat felé.

Szomorúnak tűnt.Meggondoltam magam és utánuk mentem.A bejáratnál elkaptam őket.

-Most mit akarsz,Vadász?! -Mondta szomorúan és mérgesen.

-Most már kíváncsivá tettél,kölyök.Az életed érdekel ha jobban ki tudom fejezni magam. -Mondtam karba tett kézzel.

-De,most mit akarsz? Nem azt mondtad hogy?...De...Nem értelek....-Zavarodottan nézett rám.

-Jól hallottad,veletek megyünk...-Mosolyogtam a sisak alatt.

-De....Thor nevére! Hát hihetetlen! -Tépte a haját és toporzékolt mint egy kis gyerek.

Nagy nehezen felengedett minket a hajóra majd leültem Vihar mellé és pihentem.De nocsak nem egy szép Sikló sárkány volt velünk egy fedélzeten.A gazdája nő volt nem sokkal kevesebb mint az éj fúriásé.

-Jó napot kívánok,Hölgyem. -Köszöntem neki.

-Oh,gondolom te vagy az aki kicsit idegesítette Hablatyot.

-Igen,és te néked mi a neved? -Kérdeztem miközben kezet fogtam vele.

-Astrid,Hofferson Astrid. -Mosolygott-Ő meg itt Termetes Hablaty.

-Miért kell ilyen kedvesnek lenned,Astrid?! -Morgott rá.

-Te is kedves voltál velem mikor elsőként találkoztunk,nem?

-Haha,nagyon vicces,Astrid.-Kicsit morcos volt de majd utána mosolygott.-Na de hamarosan megérkezünk Hibbantra.-Ott is voltunk,mit ne mondjak szép volt a hely igaz nem voltam hozzá szokva ennyi vízhez.

-Nos mit gondolsz,Vadász? -Mondta büszkén Hablaty.

-Nem rossz...

-Ez most ugye nem komoly?

-Miért?

-Csak annyit mondtál hogy nem rossz! 

-Még mindig jobb mintha azt mondom hogy ronda.

-Ez igaz Hablaty...

-Látod,Hablaty?Hallgass a leányzóra. -Bíztattam.

-Te csak ne....Ne szólj bele hogy kire hallgassak!

-Jól van,nyugi attól megnyugszol.

-Teljes mértékben nyugodt vagyok!

-Hablaty,kicsim nyugodj meg. -Astrid csak úgy megcsókolta az arcát.A kölyök egyből le nyugodott.

Viharfelhő meg csak leste milyen szép s az a Sikló sárkány,nem mintha bele lett volna szerelmetes,de leste ám őt.Majd csak feltűnik egy másik ember,nálam alacsonyabb volt de nagyon fura volt.

 -No hát Jó reggelt,Hablaty főnök!
-Jó reggelt,Dagur.... -Mondta elnézve a messzibe.
-Jó reggelt,Astrid és te fura idegen....-Undorodott tőlem,amit nem tűrtem de kénytelen voltam mert nem csaphatok itt össze vissza mindent,főként úgy hogy "vendégségben" vagyok.
-Nos,innentől repülünk,Dagur vezesd vissza a hajót,Eret te pedig figyelj Dagurra nehogy valami hülyeséget csináljon.Te pedig Vadász és Astrid gyertek velem. -Majd felrepült,mi is utána.
Nagyon szép volt a hely,de nekem nem jött be,kicsinek tűnt.Mármint sok ház van és alig van valami hely az embereknek.
Astrid repülés közben kérdezgetett.
-Nos mit gondolsz az otthonunkról?
-Mint ahogy mondtam már,nem rossz.
-És van igazi neved vagy csak hívjunk Vadásznak?
-Utóbbi.
-Rendben.Mit gondolsz a falunkról?
-Nem fogom magam ismételni.
-B-bocsi csak szokatlan egy új barát.
-Barát?...érdekes kifejezés....

-Úgy gondolod?

-Igen.

Le is szálltunk nagy nehezen.Kicsit körbe vezetett Hablaty.

-Nos ez itt a főterem,ott van a Hangár és ez itt a főtér.Lejjebb a kikötő és a halászok,feljebb meg Gothi.

-Értem....

-Valami baj van?

-Nem,nincs.Miért lenne?

-Csak érdekes hanggal mondtad.

Odajött két ember,valószínüleg a barátaik voltak,

-Szeva,főnök -Megláttak engem.-Úúú....-Kitört mindkettőjükből a nevetés.

Viharfelhő rájuk üvöltött,majd egy Gronkel és egy Szörnyen nagy rémség jött elő.Nem tántorodott meg Vihar,rájuk is rá üvöltött.Megtorpantak egy kicsit de nem ijedtek meg.

Folytatjuk.....