-Nos,én is remélem.Várjunk... -Valami hirtelen eszembe jutott,a Gnúvadok. -Hol vannak a Gnúvadok?
Apa kicsit lepődve nézett rám majd megfogta a vállam.
-Nos...mindegyik eltűnt...
-Drago! Nem akartuk elmondani,és nem ilyen nyersen! -Förmedt rá kicsit szomorúan Hablaty.
-Sajnálom Fiam...
Csak bámultam magam elé,egyre jobban ideges lettem.
-De...de...Egy Gnúvadot nem lehet csak úgy szem elől téveszteni! Utána kell mennünk! -ledobtam magamról a takarót de feleslegesen mert Hablaty és Valka vissza rángatott az ágyba.Majd Kőfej megfogta a homlokom.
Nagyon meglepődtem és mozdulni nem mertem.
-Mi lenne ha egy kicsit lelassítanál? -Kérdezte,majd keresztbe tette a kezét.
-De...de...de...
-Nincs de! Majd....az talán addig is itt fekszel míg meg nem gyógyulsz. -Majd kiment.A többiek csak engem bámultak,persze Fafej csúnyán nézett rám.
-Mo-most mi van?! -Kérdeztem tőlük.
-Oh,semmi...-Mosolygott sunyin Astrid. -Csak reagálok arra ahogy Kőfej megnevelt!
-Haha...nagyon vicces... -Felültem majd ledobtam magamról a takarót.Próbáltam felvenni a csizmát de a másik felét elvette Vihar.
-Add ide,ViharFelhő!
Csak nézett rám kerek szemekkel.
-ViharFelhő!
Meg se mozdult.
-Hát jó le- -Hirtelen csak le lettem terítve az ágyra.
-Hányszor legyen elmondva,Fiam.Még a jövendőbelid is elmondta. -Apa csak a vállamnál fogva gyengéden leszorított az ágyra.
-Nem a jövendőbelim! És nem fogok egész nap az ágyban lenni!
-De igen! -Mondta apa kicsit felemelt hangon.Én csak keresztbe tettem a kezeim és durcisan feküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése