2.évad 1.rész
Egyszer csak hallom ahogy fa házak esnek össze.Megpróbáltam kimenni,ami nagyjából úgy nézett ki mint egy sánta róka járása.Mikor ki értem a házból annyit látok hogy az új trón örökös tönkre tesz minden házat...meg egy hatalmas kék Gnúvadot.
Rettentő nagy volt.De mikor rám nézett teljesen meg ijedtem.
-Öhmm...Szia,sárkány! - Óvatosan integettem neki amire csak elfordult és a kis trón örököst kezdte el nézni.Szinte mindent tönkre tett,a kertektől a házakon át a hidakig.
Rettentő nagy volt.De mikor rám nézett teljesen meg ijedtem.
Hablatyék próbálták meg állítani,még a Homok király nőnek sem sikerült,majd mikor le tudták kötözni a trón örököst,fogta az anyja és be pottyantotta a vízbe.Ő csak próbált úszni de alig sikerült neki majd nagy nehezen ki kapálózva ki ment az egyik szigetre szerűségre.Rendesen hisztizett majd össze gömbölyödőt és tisztogatni kezdte magát.Majd össze néztünk hirtelen a másik Gnúvaddal.Még mindig ijesztő volt ahogy a hatalmas sárga szemeivel engem néz.Nem sokáig tartott mert a Homok király nő rá is morgott,de mikor egymásra néztek mind ketten meg lepődtek.Hirtelen össze bújnak,mindenki csak nézett mint birka az új kapura.Nagyon meg lepő volt de semmi sem tart örökre..megint csak tűz golyók rombolták a falut.Pont előttem robbant egy,hátra estem és csak arra tudtam gondolni hogy hol lehet az én Viharfelhőm...Nagyon hiányzott.
De csak arra ébredek hogy Astrid próbál felkelteni és hogy rángat hogy menjünk le a föld alá.
-Én nem megyek! -Rántottam el a kezem tőle.
-Vadász,mennünk kell! Most nem lehet hősködni! Hablatyék is lent vannak! - Csak rángatott,nem tudtam semmit tenni.Kénytelen voltam vele menni.Mikor le értünk a barlangba,le ültettet egy kisebb sziklához és neki támasztott.Majd borogatni kezdte a lábam.Eléggé fájt,majd lassan bekötötte.
-Jól vagy Vadász? -Kérdezte aggódva Hablaty,én csak felnéztem a barlang plafonjára.Csak azt hallottam ahogy bombáznak...nagyon féltem hogy mi lesz a Gnúvadokkal.Majd hirtelen valaki berohan és Hablatynak súg valamit.Erre csak ő kirohant Fogatlannal,én próbáltam fel állni de mikor 2-őt léptem majdnem össze is estem,hála Takonypócnak nem történt meg ez.
-Maradj nyugton.Rendben?
-Hogy maradhatnék nyugton,ha kint háború folyik?!
-Nem mehetsz sehova! Érthető?! -szólt rám Pléhpofa de engem akkor se érdekelt,én fel álltam és megpróbálta megy sárkányhoz oda kerülni de nem tudtam.Vissza fogtak a többiek és képtelen voltam oda jutni.Csak nagy levegőket tudtam venni semmi mást.De egyszer csak meg hallok egy Viharszelőnek a hangját.Nem tudtam hogy hol van vagy milyen idős de azt tudtam hogy Viharszelő.
Fogtam magam és el sántikáltam a barlang lenti bejáratához hiába tartottak vissza én csak oda küszködtem.Mikor oda értem csak néhány hajót láttam a távolban meg azt ahogy egy hatalmas itt van nem messze és bombázza a falut.És azt a másik Gnúvadot,sötét színe volt és az egyik szarva fémből volt.Láttam ahogy a Homok király nő felé tart meg a kicsihez.Rettentő módon meg ijedtem csak üvöltöztem hogy "Ne! hagyd őket!" de a sárkány meg se hallotta.És akkor hirtelen...
Ott volt az a Vízi sárkány...Nagyon meg lepődtem ahogy próbálta védeni a Király nőt.Csak ő támadott alig volt esélye a fém szarvúnak éppen hogy csak védekezni tudott.Rátámaszkodtam az egyik kőre de hallottam ahogy elsuhan mellettem néhány sárkány lovas és egyből a Fém szarvút kezdték lőni.A Király nő csak a kicsit próbálta menteni,de csak csöbörből-vödörbe jutottak.Szinte minden honnan csak az ellenség volt,előre meg hátra nem tudtak menni,majd nem sírni kezdtem hogy bajuk esik.Hirtelen valami jég zápor kezdett el esni,azt hittem hogy vihar lesz és még jobban nem tudunk semmit se tenni...és akkor észre vettem Viharfelhőt.
Csak tátottam a számat,alig kaptam levegőt.Astrid segített hogy ne esek el,de csak Viharfelhőt tudtam nézni.Mintha nem is ő lett volna...és mikor lejjebb néztem akkor megláttam a kis Trón örököst.Cián kéken izzott a szeme,mintha ő irányította volna Vihart.Hirtelen elkezdett tüzelni Vihar az ellenségre és mintha jéggé változott volna mint az amit lőtt.Az összes hajó csak elsüllyedt és mikor a fém szarvúra lőtt akkor még ő is meg hátrált,két oldalról nem lehet védekezni se támadni. Ennyit tudtam akkor látni,Astrid vissza vitt a barlang belsejébe,el is ájultam a látványtól.
De mikor felébredtem nem a legjobb dolog várt...
Fent voltunk a nagy téren,éreztem ahogy megint le volt kötözve a kezem.Lassan ki nyitottam a szemem és azon kezdtem reménykedni hogy nem vagyunk e Drako karmai közt.De hiába a reménykedés ha már megtörtént.Éppen hogy fel eszméltem már is le ütöttek ami miatt oldalamra estem.Se kép...se hang,csak az hogy hallom ahogy Hablaty üvöltözik.A szavakat nem tudtam igazán kivenni,de nagyon fontosnak tűnhetett.Mikor újra fel ébredek a kezem már nem volt meg kötözve,de viszont ki voltam lógatva a szirtre.Valaki a torkomnál fogva lógatott.Hirtelen oda kaptam a kezem mert elég szorosan szorítottak,de hiába ugyanúgy tehetetlen voltam.Csak annyit láttam ahogy Drako fogja a nyakam és azt kiabálja hogy :"Le fogom dobni ha nem adjátok oda! "
Megvoltam rémülve...Mit akarhat?
-Engedd el őt Drako! -Hablaty nagyon idegesnek tűnt,de senki sem akarta megállítani őt.Egyetlen embere nem volt Drakonak.Féltem hogy mi lesz velem vagy a sárkányokkal.
-Addig nem míg az enyém nem lehet! -Csak üvöltözte,majd én is bele szóltam.Mégis csak engem akarnak le dobni.
-Dra-Drako! Engedd el a ....Torkom! -Alig kaptam levegőt,közben próbáltam kapaszkodni a kezébe.
Mikor rám nézett,láttam a szemében hogy aggód.Miattam aggódik.
-Annyira sajnálom....
Egy teljes percre azt hittem hogy ledob,de amit tett...az nálam mindent megbocsát.Vissza hozott a földre és eleresztette a torkom majd magához ölelt azzal az egy kezével.Én csak a torkomat köszörültem de attól az öleléstől teljesen megnyugodtam.Mintha....jó lett volna.A semmiből egy szekerce lökte meg a másik mű kezét Drakonak és szinte lelökte.De akkor megfogtam a kezét.
Ott lógott a szirt szélén,az én kezemben volt az élete de egyszer csak megszólal aggódó hangon.
-Fiam....engedj el.Nem bírsz el.
-Dehogy engedlek! És miért hívsz "Fiam"-nak?!
-Mert.....az vagy!
Meg állt a szívem...mint amikor Hablatynak amikor ott volt az apja.Nem tudtam dönteni,semmilyen szó nem jött ki a számon.Majd eszembe kaptam és még szorosabban kezdtem fogni a kezét.
-Nem fogom hagyni hogy le ess!
-Engedd el a kezem,kölyök! Nem bírsz el,nem érted?!
-Vadász engedd el és vége lesz minden szörnyűségnek! -Ordította hátulról Takonypóc és Halvér.De én akkor sem.
-Ha te vagy az....az apám.Akkor mond el hogy miért ölted meg a bátyámat!
Csak hallgatott,már addig míg szinte el akartam engedni,de akkor megszólalt.
-Mert ő volt az aki oda hívta a sárkányokat...nem tehetem mást....Higgy nekem,Vadász!
Lassan könnyezni kezdtem.Nem tudtam mit mondani,hallottam ahogy kiabálják hogy engedjem el a kezét.De egy emberét nem hallottam...Hablatyét.De ő is hozzá szólt.
-Vadász...húzd fel!
Mikor ezt meghallottam,nem is tudom milyen érzés volt.Nem tudtam dönteni.Ha fel húzom akkor megmentem de ha nem akkor...lehet elvesztem az apám.
Nem hallgattam a többiekre így hát megpróbáltam fel húzni Drako-t de akkor megcsúszott a kezem és csak még lejjebb ment Drako.
-Nee! -üvöltöttem és csak szorongattam a kezét.
Hablaty és Pléhpofa jött oda segíteni,mert egyedül nem tudtam felhúzni.Mikor biztonságba került Drako,szorosan hozzá bújtam.Csak sírtam ott az ölében és mondogattam neki hogy "sajnálom".Pléhpofa csak megfogta a vállam hogy megnyugodjak,addig Hablaty rászólt a többiekre.
Annyira sírtam meg könnyeztem hogy elájultam.
Mikor 5 óra múlva felkeltem csak annyit éreztem hogy valaki fogja a kezemet.Megnéztem és apa volt az...teljesen megnyugodtam.De viszont rettenetesen fájt az oldalam és a lábam,vastagon be volt kötve.A másik oldalamon pedig Viharfelhő feküdt.Megsimogattam a szarvát majd vissza aludtam.
Nem éreztem magam teljesen egyedül.
De csak arra ébredek hogy Astrid próbál felkelteni és hogy rángat hogy menjünk le a föld alá.
-Én nem megyek! -Rántottam el a kezem tőle.
-Vadász,mennünk kell! Most nem lehet hősködni! Hablatyék is lent vannak! - Csak rángatott,nem tudtam semmit tenni.Kénytelen voltam vele menni.Mikor le értünk a barlangba,le ültettet egy kisebb sziklához és neki támasztott.Majd borogatni kezdte a lábam.Eléggé fájt,majd lassan bekötötte.
-Jól vagy Vadász? -Kérdezte aggódva Hablaty,én csak felnéztem a barlang plafonjára.Csak azt hallottam ahogy bombáznak...nagyon féltem hogy mi lesz a Gnúvadokkal.Majd hirtelen valaki berohan és Hablatynak súg valamit.Erre csak ő kirohant Fogatlannal,én próbáltam fel állni de mikor 2-őt léptem majdnem össze is estem,hála Takonypócnak nem történt meg ez.
-Maradj nyugton.Rendben?
-Hogy maradhatnék nyugton,ha kint háború folyik?!
-Nem mehetsz sehova! Érthető?! -szólt rám Pléhpofa de engem akkor se érdekelt,én fel álltam és megpróbálta megy sárkányhoz oda kerülni de nem tudtam.Vissza fogtak a többiek és képtelen voltam oda jutni.Csak nagy levegőket tudtam venni semmi mást.De egyszer csak meg hallok egy Viharszelőnek a hangját.Nem tudtam hogy hol van vagy milyen idős de azt tudtam hogy Viharszelő.
Fogtam magam és el sántikáltam a barlang lenti bejáratához hiába tartottak vissza én csak oda küszködtem.Mikor oda értem csak néhány hajót láttam a távolban meg azt ahogy egy hatalmas itt van nem messze és bombázza a falut.És azt a másik Gnúvadot,sötét színe volt és az egyik szarva fémből volt.Láttam ahogy a Homok király nő felé tart meg a kicsihez.Rettentő módon meg ijedtem csak üvöltöztem hogy "Ne! hagyd őket!" de a sárkány meg se hallotta.És akkor hirtelen...
De mikor felébredtem nem a legjobb dolog várt...
Fent voltunk a nagy téren,éreztem ahogy megint le volt kötözve a kezem.Lassan ki nyitottam a szemem és azon kezdtem reménykedni hogy nem vagyunk e Drako karmai közt.De hiába a reménykedés ha már megtörtént.Éppen hogy fel eszméltem már is le ütöttek ami miatt oldalamra estem.Se kép...se hang,csak az hogy hallom ahogy Hablaty üvöltözik.A szavakat nem tudtam igazán kivenni,de nagyon fontosnak tűnhetett.Mikor újra fel ébredek a kezem már nem volt meg kötözve,de viszont ki voltam lógatva a szirtre.Valaki a torkomnál fogva lógatott.Hirtelen oda kaptam a kezem mert elég szorosan szorítottak,de hiába ugyanúgy tehetetlen voltam.Csak annyit láttam ahogy Drako fogja a nyakam és azt kiabálja hogy :"Le fogom dobni ha nem adjátok oda! "
Megvoltam rémülve...Mit akarhat?
-Engedd el őt Drako! -Hablaty nagyon idegesnek tűnt,de senki sem akarta megállítani őt.Egyetlen embere nem volt Drakonak.Féltem hogy mi lesz velem vagy a sárkányokkal.
-Addig nem míg az enyém nem lehet! -Csak üvöltözte,majd én is bele szóltam.Mégis csak engem akarnak le dobni.
-Dra-Drako! Engedd el a ....Torkom! -Alig kaptam levegőt,közben próbáltam kapaszkodni a kezébe.
Mikor rám nézett,láttam a szemében hogy aggód.Miattam aggódik.
-Annyira sajnálom....
Egy teljes percre azt hittem hogy ledob,de amit tett...az nálam mindent megbocsát.Vissza hozott a földre és eleresztette a torkom majd magához ölelt azzal az egy kezével.Én csak a torkomat köszörültem de attól az öleléstől teljesen megnyugodtam.Mintha....jó lett volna.A semmiből egy szekerce lökte meg a másik mű kezét Drakonak és szinte lelökte.De akkor megfogtam a kezét.
Ott lógott a szirt szélén,az én kezemben volt az élete de egyszer csak megszólal aggódó hangon.
-Fiam....engedj el.Nem bírsz el.
-Dehogy engedlek! És miért hívsz "Fiam"-nak?!
-Mert.....az vagy!
Meg állt a szívem...mint amikor Hablatynak amikor ott volt az apja.Nem tudtam dönteni,semmilyen szó nem jött ki a számon.Majd eszembe kaptam és még szorosabban kezdtem fogni a kezét.
-Engedd el a kezem,kölyök! Nem bírsz el,nem érted?!
-Vadász engedd el és vége lesz minden szörnyűségnek! -Ordította hátulról Takonypóc és Halvér.De én akkor sem.
-Ha te vagy az....az apám.Akkor mond el hogy miért ölted meg a bátyámat!
Csak hallgatott,már addig míg szinte el akartam engedni,de akkor megszólalt.
-Mert ő volt az aki oda hívta a sárkányokat...nem tehetem mást....Higgy nekem,Vadász!
Lassan könnyezni kezdtem.Nem tudtam mit mondani,hallottam ahogy kiabálják hogy engedjem el a kezét.De egy emberét nem hallottam...Hablatyét.De ő is hozzá szólt.
-Vadász...húzd fel!
Mikor ezt meghallottam,nem is tudom milyen érzés volt.Nem tudtam dönteni.Ha fel húzom akkor megmentem de ha nem akkor...lehet elvesztem az apám.
Nem hallgattam a többiekre így hát megpróbáltam fel húzni Drako-t de akkor megcsúszott a kezem és csak még lejjebb ment Drako.
-Nee! -üvöltöttem és csak szorongattam a kezét.
Hablaty és Pléhpofa jött oda segíteni,mert egyedül nem tudtam felhúzni.Mikor biztonságba került Drako,szorosan hozzá bújtam.Csak sírtam ott az ölében és mondogattam neki hogy "sajnálom".Pléhpofa csak megfogta a vállam hogy megnyugodjak,addig Hablaty rászólt a többiekre.
Annyira sírtam meg könnyeztem hogy elájultam.
Mikor 5 óra múlva felkeltem csak annyit éreztem hogy valaki fogja a kezemet.Megnéztem és apa volt az...teljesen megnyugodtam.De viszont rettenetesen fájt az oldalam és a lábam,vastagon be volt kötve.A másik oldalamon pedig Viharfelhő feküdt.Megsimogattam a szarvát majd vissza aludtam.
Nem éreztem magam teljesen egyedül.
Folytatjuk...
*Most szeretném minden olvasómnak meg köszönni
hogy követték a kalandjait Vadásznak.
Remélem tesztet az első évad és
a második is fog tetszeni :) *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése