Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 2.évad 2.rész

2.évad 2.rész

Reggel vagyis....délben felkeltem,illetve ki nyitottam a szemem.Most nem volt ott senki,meg próbáltam fel ülni ami gyengén sikerült de néhány perc után vissza is feküdtem.Rettentően fájt mindenem.Az ajtó nyitva volt,kicsit féltem...nem tudhattam hogy miért de kint nagy csönd volt.Csak nagyokat sóhajtottam majd úgy döntöttem hogy kimegyek körül nézni.Hála Thornak volt ott egy bot amire rá tudtam támaszkodni.Nagy nehezen ki tudtam bukdácsolni az ajtó fához.Kinéztem és sehol senki...kicsit féltem,már azon gondolkoztam hogy csak egy rossz álom.Majd hirtelen egy Fogatlan pattant elém.Hátra estem majd csak annyit hallok hogy Hablaty üvölt hogy Fogatlan hagyja abba.

Nagyba vigyorgott és elkezdett nyalogatni örömébe.
-Ne Fogatlan,hagyd abba! -nevettem hangosan és Hablaty csak rángatta le rólam.
-Fogatlan! Gyere le azonnal!
-Nyugi Hablaty...nincs semmi baj.Jól vagyok.
Lassan le mászott rólam Fogatlan majd Astrid segített fel állni.Egész nehezen de vissza ültetett az ágyra majd később bejött szinte mindenki.Apa,Pléhpofa,Valka,Halvér,Takonypóc és az ikrek.
-Jobban vagy? -Kérdezte Kőfej

-Düüh! Nem látod hogy segíteni kellet neki?! -Válaszolt rá Fafej.
-Héhéhé...nyugi....jól vagyok,egyenlőre.
-Biztos? Alig bírsz járni... -Aggódva keresztbe tette a kezét Valka.
-Persze,csak furán érzem magam. -Mosolyogva kicsit feljebb ültem.
-Remélem gyorsan meg gyógyulsz. -Mondta apa miközben meg simogatta a fejem.

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 2.évad 1.rész

2.évad 1.rész

Egyszer csak hallom ahogy fa házak esnek össze.Megpróbáltam kimenni,ami nagyjából úgy nézett ki mint egy sánta róka járása.Mikor ki értem a házból annyit látok hogy az új trón örökös tönkre tesz minden házat...meg egy hatalmas kék Gnúvadot.
Rettentő nagy volt.De mikor rám nézett teljesen meg ijedtem.

-Öhmm...Szia,sárkány! - Óvatosan integettem neki amire csak elfordult és a kis trón örököst kezdte el nézni.Szinte mindent tönkre tett,a kertektől a házakon át a hidakig.

Hablatyék próbálták meg állítani,még a Homok király nőnek sem sikerült,majd mikor le tudták kötözni a trón örököst,fogta az anyja és be pottyantotta a vízbe.Ő csak próbált úszni de alig sikerült neki majd nagy nehezen ki kapálózva ki ment az egyik szigetre szerűségre.Rendesen hisztizett majd össze gömbölyödőt és tisztogatni kezdte magát.Majd össze néztünk hirtelen a másik Gnúvaddal.Még mindig ijesztő volt ahogy a hatalmas sárga szemeivel engem néz.Nem sokáig tartott mert a Homok király nő rá is morgott,de mikor egymásra néztek mind ketten meg lepődtek.Hirtelen össze bújnak,mindenki csak nézett mint birka az új kapura.Nagyon meg lepő volt de semmi sem tart örökre..megint csak tűz golyók rombolták a falut.Pont előttem robbant egy,hátra estem és csak arra tudtam gondolni hogy hol lehet az én Viharfelhőm...Nagyon hiányzott.
De csak arra ébredek hogy Astrid próbál felkelteni és hogy rángat hogy menjünk le a föld alá.
-Én nem megyek! -Rántottam el a kezem tőle.
-Vadász,mennünk kell! Most nem lehet hősködni! Hablatyék is lent vannak! - Csak rángatott,nem tudtam semmit tenni.Kénytelen voltam vele menni.Mikor le értünk a barlangba,le ültettet egy kisebb sziklához és neki támasztott.Majd borogatni kezdte a lábam.Eléggé fájt,majd lassan bekötötte.
-Jól vagy Vadász? -Kérdezte aggódva Hablaty,én csak felnéztem a barlang plafonjára.Csak azt hallottam ahogy bombáznak...nagyon féltem hogy mi lesz a Gnúvadokkal.Majd hirtelen valaki berohan és Hablatynak súg valamit.Erre csak ő kirohant Fogatlannal,én próbáltam fel állni de mikor 2-őt léptem majdnem össze is estem,hála Takonypócnak nem történt meg ez.
-Maradj nyugton.Rendben?
-Hogy maradhatnék nyugton,ha kint háború folyik?!
-Nem mehetsz sehova! Érthető?! -szólt rám Pléhpofa de engem akkor se érdekelt,én fel álltam és megpróbálta megy sárkányhoz oda kerülni de nem tudtam.Vissza fogtak a többiek és képtelen voltam oda jutni.Csak nagy levegőket tudtam venni semmi mást.De egyszer csak meg hallok egy Viharszelőnek a hangját.Nem tudtam hogy hol van vagy milyen idős de azt tudtam hogy Viharszelő.
Fogtam magam és el sántikáltam a barlang lenti bejáratához hiába tartottak vissza én csak oda küszködtem.Mikor oda értem csak néhány hajót láttam a távolban meg azt ahogy egy hatalmas  itt van nem messze és bombázza a falut.És azt a másik Gnúvadot,sötét színe volt és az egyik szarva fémből volt.Láttam ahogy a Homok király nő felé tart meg a kicsihez.Rettentő módon meg ijedtem csak üvöltöztem hogy "Ne! hagyd őket!" de a sárkány meg se hallotta.És akkor hirtelen...

Ott volt az a Vízi sárkány...Nagyon meg lepődtem ahogy próbálta védeni a Király nőt.Csak ő támadott alig volt esélye a fém szarvúnak éppen hogy csak védekezni tudott.Rátámaszkodtam az egyik kőre de hallottam ahogy elsuhan mellettem néhány sárkány lovas és egyből a Fém szarvút kezdték lőni.A Király nő csak a kicsit próbálta menteni,de csak csöbörből-vödörbe jutottak.Szinte minden honnan csak az ellenség volt,előre meg hátra nem tudtak menni,majd nem sírni kezdtem hogy bajuk esik.Hirtelen valami jég zápor kezdett el esni,azt hittem hogy vihar lesz és még jobban nem tudunk semmit se tenni...és akkor észre vettem Viharfelhőt.

Csak tátottam a számat,alig kaptam levegőt.Astrid segített hogy ne esek el,de csak Viharfelhőt tudtam nézni.Mintha nem is ő lett volna...és mikor lejjebb néztem akkor megláttam a kis Trón örököst.Cián kéken izzott a szeme,mintha ő irányította volna Vihart.Hirtelen elkezdett tüzelni Vihar az ellenségre és mintha jéggé változott volna mint az amit lőtt.Az összes hajó csak elsüllyedt és mikor a fém szarvúra lőtt akkor még ő is meg hátrált,két oldalról nem lehet védekezni se támadni. Ennyit tudtam akkor látni,Astrid vissza vitt a barlang belsejébe,el is ájultam a látványtól.
De mikor felébredtem nem a legjobb dolog várt...
Fent voltunk a nagy téren,éreztem ahogy megint le volt kötözve a kezem.Lassan ki nyitottam a szemem és azon kezdtem reménykedni hogy nem vagyunk e Drako karmai közt.De hiába a reménykedés ha már megtörtént.Éppen hogy fel eszméltem már is le ütöttek ami miatt oldalamra estem.Se kép...se hang,csak az hogy hallom ahogy Hablaty üvöltözik.A szavakat nem tudtam igazán kivenni,de nagyon fontosnak tűnhetett.Mikor újra fel ébredek a kezem már nem volt meg kötözve,de viszont ki voltam lógatva a szirtre.Valaki a torkomnál fogva lógatott.Hirtelen oda kaptam a kezem mert elég szorosan szorítottak,de hiába ugyanúgy tehetetlen voltam.Csak annyit láttam ahogy Drako fogja a nyakam és azt kiabálja hogy :"Le fogom dobni ha nem adjátok oda! " 
Megvoltam rémülve...Mit akarhat?
-Engedd el őt Drako! -Hablaty nagyon idegesnek tűnt,de senki sem akarta megállítani őt.Egyetlen embere nem volt Drakonak.Féltem hogy mi lesz velem vagy a sárkányokkal.
-Addig nem míg az enyém nem lehet! -Csak üvöltözte,majd én is bele szóltam.Mégis csak engem akarnak le dobni.
-Dra-Drako! Engedd el a ....Torkom! -Alig kaptam levegőt,közben próbáltam kapaszkodni a kezébe.
Mikor rám nézett,láttam a szemében hogy aggód.Miattam aggódik.
-Annyira sajnálom....
Egy teljes percre azt hittem hogy ledob,de amit tett...az nálam mindent megbocsát.Vissza hozott a földre és eleresztette a torkom majd magához ölelt azzal az egy kezével.Én csak a torkomat köszörültem de attól az öleléstől teljesen megnyugodtam.Mintha....jó lett volna.A semmiből egy szekerce lökte meg a másik mű kezét Drakonak és szinte lelökte.De akkor megfogtam a kezét.
Ott lógott a szirt szélén,az én kezemben volt az élete de egyszer csak megszólal aggódó hangon.
-Fiam....engedj el.Nem bírsz el.
-Dehogy engedlek! És miért hívsz "Fiam"-nak?!
-Mert.....az vagy!
Meg állt a szívem...mint amikor Hablatynak amikor ott volt az apja.Nem tudtam dönteni,semmilyen szó nem jött ki a számon.Majd eszembe kaptam és még szorosabban kezdtem fogni a kezét.

-Nem fogom hagyni hogy le ess! 
-Engedd el a kezem,kölyök! Nem bírsz el,nem érted?!
-Vadász engedd el és vége lesz minden szörnyűségnek! -Ordította hátulról Takonypóc és Halvér.De én akkor sem.
-Ha te vagy az....az apám.Akkor mond el hogy miért ölted meg a bátyámat!
Csak hallgatott,már addig míg szinte el akartam engedni,de akkor megszólalt.
-Mert ő volt az aki oda hívta a sárkányokat...nem tehetem mást....Higgy nekem,Vadász!
Lassan könnyezni kezdtem.Nem tudtam mit mondani,hallottam ahogy kiabálják hogy engedjem el a kezét.De egy emberét nem hallottam...Hablatyét.De ő is hozzá szólt.
-Vadász...húzd fel!
Mikor ezt meghallottam,nem is tudom milyen érzés volt.Nem tudtam dönteni.Ha fel húzom akkor megmentem de ha nem akkor...lehet elvesztem az apám.
Nem hallgattam a többiekre így hát megpróbáltam fel húzni Drako-t de akkor megcsúszott a kezem és csak még lejjebb ment Drako.
-Nee! -üvöltöttem és csak szorongattam a kezét.
Hablaty és Pléhpofa jött oda segíteni,mert egyedül nem tudtam felhúzni.Mikor biztonságba került Drako,szorosan hozzá bújtam.Csak sírtam ott az ölében és mondogattam neki hogy "sajnálom".Pléhpofa csak megfogta a vállam hogy megnyugodjak,addig Hablaty rászólt a többiekre.
Annyira sírtam meg könnyeztem hogy elájultam.
Mikor 5 óra múlva felkeltem csak annyit éreztem hogy valaki fogja a kezemet.Megnéztem és apa volt az...teljesen megnyugodtam.De viszont rettenetesen fájt az oldalam és a lábam,vastagon be volt kötve.A másik oldalamon pedig Viharfelhő feküdt.Megsimogattam a szarvát majd vissza aludtam.
Nem éreztem magam teljesen egyedül.

Folytatjuk...

*Most szeretném minden olvasómnak meg köszönni

hogy követték a kalandjait Vadásznak.

Remélem tesztet az első évad és 

a második is fog tetszeni :) *

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 15.rész

15.rész

 1. Évad záró

Csak arra emlékszem hogy fekszem és arra hogy végre nem ringatózik alattam semmi.Mikor
felébredtem Valkát,Astridot,Hablatyot és Pléhpofát láttam magam felett.

Valka törölgette a homlokom egy darab ronggyal,Astrid meg még jobban betakart.
-Jól vagy? -Kérdezte Hablaty miközben az ágyam végében ült.
-Egész jól... -Próbáltam felülni de nem bírtam helyette Valka vissza fektetett.
-Maradj még,pihenned kell.Sok sebed van. -Tovább borogatta a homlokom.
-És hol van Viharfelhő? Ő jól van? -Kicsit aggódva kérdeztem tőlük...de ők csak lehajtották a fejüket. -MI TÖRTÉNT VELE?! -Kiabáltam hozzájuk.Astrid nem bírta sokáig,kiment de hallottam ahogy sírt.Majd Hablaty felállt és mellém ült s megfogta a vállam.Nagy levegőt vett és elmondta.
-Vadász...Sajnálom.Amikor Drako....Lekötözte,a katonái elvitték.Nem tudtuk hogy hova vihette....vagy ha egyáltalán él-e.
-HAZUDSZ! -Felálltam és félre löktem Hablatyot és próbáltam kimenni a házból de az ágy és az ajtó közötti út felénél nem bírtam tovább menni. -*Zihálok* Meg kell találnom!
Valka és Pléhpofa csak vissza tett az ágyamba és nyugtatni próbált.

-Sajnálom,nem tudtunk utána menni.De küldtünk utánuk egy kisebb osztagot. -Nyugtatni próbált Hablaty.
-Meg kell találnom! -Próbáltam magam felküzdeni az ágyból de Valka és Hablaty le fogott.
-Nem tudsz úgy se magadon sem Viharon segíteni ha nem tudsz rendesen járni se! -Fenyegetően mondta Pléhpofa.Valka csak csendesen borogatta a szemem,semmit nem szólt.
Néhány óra múlva kicsit jobban voltam de eléggé fájt a lábam.Nem volt senki a szobában ezért úgy döntöttem hogy felöltözöm és elindulok a kijárat felé.A fal mellet elvánszorogva az ajtóig sikerült kijutnom.Mikor kiértem Hablaty vissza is tolt a házba illetve egyenesen az ágyba.
-Vadász,tudom meg akarod-
-Nem nem! Csak nem tudok sokáig feküdni.Igaza van Pléhpofának.Nem tudok úgy segíteni senkin ha nem vagyok elég erős.
-Rendben,de most próbáld meg kibírni míg jobban nem leszel.Oké?
-Oké...
Órákig csak feküdtem az ágyban,semmit se téve.Majd Astrid bejött egy nagy tállal s leült mellém.
-Tessék. -A kezembe nyomta azt a nagy tálat.Minden féle-fajta zöldség és gyümölcs volt benne. meg hal.
-Köszi,de ez mi? -Kérdeztem miközben túrtam odébb.
-Kis finomság. -Mosolygott. -Edd meg mind akkor jobban leszel. -Majd kiment az ajtón és ott hagyott.Nagyon furán nézett ki.Kicsit féltem is.De ha ettől jobban leszek akkor meg kell gyűrköznöm vele.

Majd hallottam ahogy Hablaty és Astrid elmennek.

*Vége az első évadnak!!!

Köszönöm mindenkinek akik eddig követtek engem és a sorozatot.

Találkozunk a következő évadban! :) *

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 14.rész

Drako csak rám nézett és láttam hogy elszégyenli magát de ezt nem mutatja ki.
Kicsit elgondolkodtam hogy miért gonosz,nem csak velem hanem másokkal is.Hablattyal,az apjával vagy a többiekkel.Nagy levegőt vettem és felálltam.
-Drako....
Csak rám nézett dühösen,majd megfogta a vas botját és felém kezdett jönni.Zihálni kezdtem,mert féltem...nem tudtam hogy mit tehet velem egy ilyen helyzetben.De ezt nem mutattam ki.Hirtelen Viharfelhő feltűnt szinte a semmiből és ellökte nagy erővel Drakot.Majd beállt elém és megvédett.

-Vihar? Mit keresel itt?
-Grnnn -Rám nézett szomorúan és a fejét az én fejemhez tette.
-Menj innen....menj mielőtt elkapnak! -Mondtam neki miközben próbáltam ellökni a fejemmel,de nem ment el sehova.Közben rettentő dühösen vissza jött Drako,majd Vihar felnézett és gonoszan morgott rá.
-Te kis dög!  -Mondta Drako miközben hozzá vágott egy kisebb fa oszlopot.Viharon szét tört,kicsit megrázta a fejét majd tovább morgott. -Véded a gazdád?! Meglátjuk hogy ha a bőrödet letépem és felvarrom a falamra,akkor is tudod majd védeni?!
-Egy ujjal ne merj a sárkányomhoz érni! -Kiabáltam neki.
-Miért? Mit tudsz tenni? Semmit!
-Ez lehet....de ha kell meghalok! És azt te nem akarod,ugye?! -Mondtam neki kicsit mosolyogva.Drako,megállt és csak minket bámult.

-Hát jó.....De te jössz velem! -Néhány embere arrébb vitte Viharelhőt és lekötözték lánccal.Engem megfogott és húzni kezdett maga után.
-Engedj el! Hallod?!
-Vadász! -Hallottam a nevem szinte a semmiből,hirtelen ellökte Drakot újból egy hanghullám és egy Dörgődob szállt le elém.

Pléhpofa felkiáltott.
-Tornádó! Mit keresel itt?! -Nézett rá de ettől függetlenül nagyon örült neki.A többieket három másik Dörgődob szabadította ki.Egy lilás színű.

Egy Fénylő és kékes színű.

És egy ciánkék színű.

Kiszabadítottak mindenkit majd aki elsőként jött avagy Tornádó leszállt Pléhpofa elé és megölelte.
-Tornádó! Úgy örülök hogy vissza jöttél!
Hablaty megfogta tüzes kardját és harcolni kezdet az egyik katonával,de hiába az is elmenekült mint mindenki más.Még Drako is.Astrid oda jött hozzám és kiszabadított s Valkával együtt bevittek a házukba.Csak arra emlékszem hogy fekszem és arra hogy végre nem ringatózik alattam semmi.

Folytatjuk...

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 13.rész

Az a fura férfi megfogott ketrecestül és felvitt a felszínre.Megláttam Hibbanttot.A Homok király nőt már elkaptál a kicsivel együtt és láttam ahogy újra ég az egész falu.
-MEGÍGÉRTED HOGY BÉKÉN HAGYOD A FALUT! -Kiabáltam arra a férfira.
-Azt csinálok amit akarok! Amúgy sem ígértem meg neked semmit! -Kirántott a ketrecből és lekötözött.
-Engedj el! És hagyd abba a falu támadását!
-Miért kéne elengednem ? Te még fontos leszel nekem!
Meghallottam ahogy Viharfelhő morog és csapkod.
-Vihar! -Kicsit megörültem magamnak.Nem sokáig tartott mert őt is elkapták.Már a fedélzeten feküdt mikor megszólal az az utolsó vad jak.
-Öljétek meg a sárkányt!
-Mi?! Nem ! Ne öld meg!
-Miért? Talán fontos neked?
-Kérlek!... Bármit meg- -Hirtelen megütött.
-Te meg ne szólalj addig míg nem mondom! -Föl kapott a vállára és felvitt a sziget tetejére.Mikor le tett akkor vettem észre hogy mindenkit avagy Hablatyék meg voltak kötözve.
-Hablaty.... -Majd újból megütött a férfi.

-Ha még egyszer megmered tenni! -Kiáltott a férfira Astrid.
-Ssszh....Áh! *Zihálás és köhögés*
-Te kis! -Meg fogott és hozzá vágott az egyik oszlophoz.
-*Köhögés*
-Te!....Drako~!

Hablaty eltépte a kötelet és meglökte Drako-t de nem sokáig tartott a harc mert egyből le is fogták és hozzá is nyomták a földhöz Hablatyot.

-Ne! Őket ne! -Próbáltam felállni de nem igazán sikerült úgyhogy az oszlopnak neki dőlve mondtam neki.Rám nézett és a fejem felett bele állította a szekercét a fa oszlopba.

-Félsz megölni te vadállat!? -Ordibáltam neki. -Mire kellek neked?!

Drako csak rám nézett és láttam hogy elszégyenli magát de ezt nem mutatja ki.

                                                                                                              Folytatjuk....

(Mielőtt felmerülne a kérdés Én azaz "Vadász" fiú!

Én lehet valóságba lány vagyok,de jobban szeretem a fiúkaraktereket.)

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 12 és fél rész. (Hablaty szemszöge)

Miután felépítettük a falut,nagy nehezen össze hívtam a csapatott és megbeszéltük hogy hogyan szerezhetjük vissza Vadászt.
-Nos,kinek van terve? -Kérdeztem a csapatott miközben támaszkodtam a kőtáblán.Kőfej felszólalt hirtelen.
-Mi lenne ha a hajók után mennénk? -Kérdezte Kőfej.

-Dőaaah! Tudnunk kéne hogy merre mentek a hajók! -Mondta gúnyosan Fafej.
-S ezért van velünk Viharfelhő. -Mondta Halvér miközben rá mutatott Viharra.Szegénykém amióta nincs itt Vadász azóta csak fekszik és bámulja a földet.
-Szegényke....vajon jobban lesz? -Mondta Astrid miközben keresztbe tette a kezét.
-Bizony....Nos,mi a terved Halvér?
-Az hogy csak Viharfelhő tudja hogy hol van Vadász hisz....hát....nagyon sok ideje együtt élnek.Biztos tudja hogy milyen szaga van neki.
-És szerinted megfogja találni? -Kicsit meglökte Takonypóc Halvért.
-Hé!Srácok nyugi.Halvér hogyan fogja megtalálni,hisz nem tudunk a sárkányok "nyelvén" .
-Nos,van valami ami Vadászé? És itt van a szigeten?
Körül néztünk de sehol semmi.Majd hallottuk hogy össze dőlt egy ház.Kirohantam hogy megnézem mi folyik kint.
-Mi történt?!
Megláttam ahogy a kis király éppen rombolgat,anyja meg nem állítja meg.Rohantam oda a kis trón örökös elé.
-Hé! Állj! Hagyd abba!Nem szabad!
Fogatlan oda lőtt elé.

-Raawr! -Morgott rá Fogatlan.Majd egy pillanatig megállt a kicsi,majd folytatta a rombolást.Rám nézett Fogatlan majd látta hogy nem igazán érdekelte hogy oda lőtt.

-Miért csinálja ezt? -Kérdezte Astrid.
-Nem tudom de valahogyan meg kell állítani mielőtt szét szed mindent! -Megpróbáltuk kötelekkel lefogni és lekötözni.Nagy nehezen sikerült is de nagyon féltünk hogy elszabadul.Ott hisztizett a földön majd mintha sírt volna.Mikor ezt meg hallotta a Homok Király nő,rá nézett a kölyökre és a környékére és rá morgott halkan majd vissza ült és tovább pihent.
-Kapott egy kis nevelést a Fiatalúr! -Szólalt fel mellettem anyám.
-Hogy hogy itt vagy? Honnan tudod hogy Fiú? -Kérdeztem tőle miközben ki fújtam magam.
-Onnan hogy megnéztem milyen a tojása,meg hogy hogyan viselkedik! -Mosolygott rám.

-Oké~...Én ezt nagyon nem akarom megtudni hogy hogyan. -Mondta undorodva Takonypóc.
-Anya,tudsz valamit amit Vadász itt hagyott volna?
-Nem igazán...-A kezét a vállamra tette- De tudom hogy vissza fog jönni.
Hirtelen robbanást hallottunk.Nagyon megijedtünk hisz 3-4 óránkba telt újjá építeni az egészet.

Így Neveld a Sárkányod Széria : Sárkányok Lovagjai 12 és fél rész (Én szemszögem)

Mikor fel keltem,mintha kikötöttünk volna,nem ment a hajó sehova és emberek beszédét hallottam.Órákig csak vártam hogy mi lesz,semmi.....egyszerűen semmi nem történt majd hallom ahogy felhúzzák a horgonyt és elindul a hajó.Teljesen ideges lettem.Majd le jött az a fura férfi,kivett engem a ketrecből és hozzá kötözött egy oszlophoz,persze csak a lábamat.
-Lehozunk néhány vad sárkányt,a te dolgod lesz hogy figyelj rájuk.Persze ha nem esznek meg! -Nevetett egy jót majd felment.Később lehoztak a néhány sárkányt szorosan megkötözve.Egy Csontöltőt,egy Rumblehornot és egy Szárnyváltót.
A Rumblehorn fekete és rózsaszínben pompázott de a szarva le volt törve,elég csúnyán nézett rám és még morgott is rám.Kicsit féltem tőle,ki tudhatja hogy mitől tört le a szarva.

A Szárnyváltó szintén morcosan nézett rám,vörös és hó fehér foltokkal szórt teste képtelen volt el igazodni.Zöld szemei megrémítettek engem.Szinte egyikük sem félt mintha tudták volna hogy ez történik.

A Csontöltő teljesen más volt mint a többi sárkány.Rettentően félt,alig bírt egy helyben maradni.Ciánkék és lila színű volt.

Sajnos vagy nem sajnos,sikerült eltépnie a kötelet,és ki is szabadult az este.De mielőtt elment volna oda lépett hozzám és megszagolt.Ő volt az egyetlen sárkány a hajón aki eddig nem nézett rám morcosan.Majd lejött az a fura férfi,elengedett és fojtogatni kezdett.
-Hogyan?! -Kiabált rám.
-M-mit? -Kérdeztem de hiába ugyan azt a kérdést tette fel egyre dühösebben.
-Hogyan?! Még erre se lehet megbízni!!! -Hirtelen hozzá vágott a hajó oldalának.Rettenetesen fájt.
*Lihegés* -Nem tudtam megállítani,hisz le voltam kötözve! -Ordítottam vissza neki.Egy pillanatra megállt,majd megfogott és vissza tett a ketrecbe.Megint álmatlan éjszakának állok neki.Mikor felkeltem robbanást hallottam,és azt hogy rengeteg sárkány repült a hajó körül,meg azt hogy kikötünk.