Ő csak bámult minket,mi meg őt.Hihetetlen nagy volt,szinte mindenkinek le esett az álla.Még a sárkányoknak is.Hablaty dadogva szól.
-H-hogy és m-miért? És hogyan kerül ide ennyi Éj fúria? És én erről miért nem tudtam?!
-Egyes dolgokról még te sem tudhatsz,kölyök! -Mondtam neki miközben megfogtam a vállát.
-Éééés most mi lesz vele? -Szólt kínosan Takonypóc.
-Ha én azt tudnám...bár valószínűleg nekünk nem lesz sok gondunk vele hisz a király- -Hirtelen becsapódást hallottunk.Az egyik ház romokban és tűzben állt,hála az égnek senki nem volt benne.Hablaty ki rohant a szirtre és olyan dolgot látott amire nincs szó.
Vadász hajók ezrei sőt milliói álltak a tengeren.Hablaty látta ki volt a vezetője az egésznek.
-Astrid,anya vigyétek az embereket biztonságba! Takony,Hal,Kő és Fa ti velem jöttök és annyi sárkányt hoztok amennyit csak tudtok! Meg próbáljuk meg védeni a szigetet.
-Ezek meg kik?! -Kérdeztem tőlük majd vissza kiáltja Fa fej.
-Ez az az ember aki egyszer ellopta a sárkányokat és most újra próbálkozik!
A homok király a kicsit védte,azonnal az emberek után küldte.
-Gyere Viharfelhő,nézzük miket tudnak az óriások! -Felszálltunk és amilyen gyorsan ide hoztuk azokat a sárkányokat amik nem szeretik a fegyvereket.Halkan hallottam egy kiáltást.
-PUSZTULJON MIND!!!
-Te meg ki a Esőszelő hal ivadék vagy?! -Morogtam magamban.
-Vadász tűnj már el! És nem érdekel hogy te hősként akarsz meghalni valakinek vigyáznia kell az emberekre! -Mordult rám Hablaty ahogy lőtték a csata hajókat.
-Ott vannak a sárkányok nem tudom mit aggódsz egy folytában!
-Nem az a baj hogy ott vannak a sárkányok hanem az ho-
-Hirtelen egy másik Gnúvad jött ki a vízből.Egyből neki is támadott a királynak,hirtelen érte szegényt alig bírt védekezni.Akkora erővel támadott hogy rá is dőlt az egyik hegyre és az egyből le omlott.
Ránk ordított,dühösnek tűnt majd Fogatlan szintén morogni és ordítani kezdett,és abban a pillanatban......Lövöldözni kezdett mind két fél.
Fogatlan is miközben kéken világított.Én csak bámultam magam elé hogy milyen szörnyűségek történnek,omlanak össze a hegyek,a házak is égnek az erdő pusztul,a kikötő romokban áll.Viharfelhőnek hála elvitt onnan,féltem mint akkor.....
Viharfelhő átölelt a nagy szárnyaival s takart mindent ami kint folyt,de én hallottam az ágyú süvítését és robbanását, azt hogy sárkányok tépik egymást.Nagyon féltem....Majd eszembe jutott hogy ennek vége is lehet.Felszálltam Viharra és oda repültem Hablatyhoz segíteni,hiába meg se hall csak mondogatja hogy tűnjek el.Megértem őt,egy vezető mindig védi a sajátjait.....
De én nem közéjük való vagyok!
Oda repültem a Gnúvadok közé,és megálljt mutattam az ellenségesnek.Egy pillanatra megdöbbent,majd ahogy észre vette hogy kisebb vagyok mint ő,rá se rántott folytatta a támadást.Nagy nehezen ki repültünk onnan,de nem kellet volna....
Egy csapdába repültünk,Viharnak a szárnyát lekötözték egy ágyú segítségével és lezuhantunk.Ki ráncigáltak a sárkányom szárnyai közül és engem is megkötöztek.
-Lám-lám,egy sárkány lovas. -Szólt hozzám az idegen férfi.
-Tűnjetek el azonnal! Nem tehetitek ezt a sárká-
-Hogy ne tehetnénk! Várjunk csak..... -Levette a sisakom,és nevetni kezdett. -Te vagy az?! Nem hittem volna hogy itt találkozunk.
-Ismernem kéne téged valahonnan? -Néztem rá dühösen és próbáltam eltépni a kötelet a kezemnél.
-Oh,de mennyire ismerjük egymást! Ha nem akkor igazán szomorú vagyok,kölyök!
-Te engem ne merj kölyöknek hívni! -Ordítottam rá,de lehet nem kellet volna.A torkomhoz szegezte a lándzsáját.
-Te itt ne merd felemelni a hangod! Most én vagyok előnyben,mint akkor. Nos,elmondom neked ÉN voltam az aki megölte a bátyádat! -Majd nevetni kezdett.
-Te.....ölted meg?...... -Szavamhoz se jutottam.
Hallottam csattanni a két Gnúvadnak a szarvát.Hallottam ahogy Hablaty kiállt nekem.
-Vadász! Tűnj el onnan!
Én csak bámulni tudtam magam elé.Majd lassan könnyezni kezdtem.
-Miért.....miért tetted? -Sírva kérdeztem őt.
-Útban volt,de most itt vagy te nekem! -Gyengéden simogatta a fejem és törölte le a könnyeimet az arcomról.
-Ne! Hagyd őt békén! -Ordított Hablaty.de hiába a sárkányok meg akadályozták hogy hozzánk jusson.
-Mit tegyek?.....Bármit megteszek csak engedd el a sárkányomat és hagyd Hibbanttot békén! -Sírva mondtam neki,már fájt a csuklom a kötél szorosságától.
-Csak ennyi? Hát legyen! -Kétszer meg forgatta a lándzsáját és mondta az embereinek hogy kötözzék el a sárkányomat.Vihar egyből föllökött mindenkit és hozzám bújt.Halkan suttogni kezdtem neki.
- Nincs semmi baj,Viharfelhő....*szipogás* ...Most külön leszünk egy ideig,oké? Menj védd meg Valkáékat!
Vihar csak kitágult pupillával nézett rám,alig akart elmenni meg többször elmondtam neki és lassan elrepült.
-Jól van,kölyök. Lássuk mit tudsz a sárkányok nélkül! -Feldobott az egyik hajóra és magával hívta a sárkányokat.Be dobott egy kisebb ketrecbe és kikötözte a kezem. Hallottam ahogy hagyjuk el a partot,féltem....nagyon féltem.
Folytatjuk......
Most amíg "el leszek rabolva" addig Hablaty szempontjából láthatjátok Hibbantot
és persze rólam is tudni fogtok valamennyit.
